BLOGOCSKA
MEGÉRTE, HOGY TÖBB MINT 400 KILOMÉTERT KOCSIKÁZTUNK !
Az elmúlt hét szombatján korán reggel az Elnök úr, a Szakmai tanácsadónk, és jómagam megindultunk Kondoros felé. Az autópályai sűrű forgalom, és a Szentes városa utáni Magyaros bekötőúton nem éppen zökkenőmentesen haladva végül is megtaláltuk a Kondorosi pályát. Mivel egy kicsit korábban érkeztünk kilátogattunk a piacra, és a helyi vendéglátó egységben üdítővel öblítettük az út porát, amíg elkészült a sonkás tojásrántottánk.
A kirakodós vásáron keresztül haladva visszaértünk a szintén megpihent, és ránk váró személygépkocsinkhoz, aztán irány a célállomás.
Szívélyesen fogadtak a helyi Vezetők mindhármunkat (tudták, hogy érkezünk) , és Svantner elnök urat azonnal le is informálta a helyi honlapszerkesztő , körültekintő kérdéseivel.
A riport vége felé pedig az elnöki tárgyaló ablakába is behallatszott az edzőmeccs kezdő sípszava.
Mivel az volt a célunk, hogy az ellenfelet feltérképezzük, hamar elindultunk a pálya felé.
A tűző napon üldögélve néztük végig az első 45 percet, aztán a második félidőre egy nagy fa árnyékában a kertes részen találtunk menedéket, a hőség elől, az öltözőkhöz közeli kapu mögött,.
Igazából itt jutottunk hasznos információk birtokába!
A leendő Magyar Kupa ellenfelünk házigazdái dagadó mellkassal kommentálták a sorra gólokat rúgó csapatuk erényeit.
Hallgattunk, de láttuk a pályán történő eseményeket ami minket igazán érdekelt.
Kicsit már soknak tünt a púderezés a fényezés, amit a csapatukról alkottak a közelünkben állóak.
Végeredményben a Szentes ellen hét gólt rúgtak a hazaiak, és örömmel hagyták el a játékteret.
A búcsúzás percei következtek. A két Elnök kézfogása után Svantner úr a Kondorosi csapatot a Bátony utcai találkozó utáni vacsorára hívta vendégül a vezetőség tagjait valamint a játékosaikat.
Irány Budapest!
Volt miről beszélni a három órás úton hazafelé. Közben kaptuk otthonról a hírt , hogy a REAC U21 csapata ellen 6 – 1 –es arányú győzelmet arattunk. Jobban esett az út így hazafelé, hogy idegenben ( értékes dolgokat ) láttunk, és otthon pedig győztünk.
Elérkezett a nagy nap.
Szombat kora délután a pálya frissen felvonalazva, és a stadion légterét még izgalom mentesen és diszkréten szólt a zene a pálya felett átsuhanva, körítve, egy egy Ika-Ika, hajrá Ika rigmust hallatva. Közben motorzúgásra lettünk figyelmesek. Egy tiszteletkört megtéve a pálya körül, megérkezett a Kondorosiak autóbusza is. Vidámnak és magabiztosnak tűnő játékosok szálltak ki kissé meggémberedve a járműből.
Hamar kipakoltak, elfoglalták a helyüket az öltözőben.
Időközben a Nógrád megyei játékvezetők is megérkeztek és csodálkoztak, hogy milyen szép létesítményben fognak dolgozni.
Minden adva volt a mérkőzés megkezdéséhez.
Az első negyvenötben, ment a tapogatózódás, és szinte lehetett érezni, hogy aki előbb talál az ellenfele hálójába, az lesz a nyertes. Ez az első félidőben nem jött össze.
A második játékrészben aztán a fejmosást a Kondorosiak érezték meg jobban.
Sorra dolgozták ki a kapu előtti helyzetüket, de ahogy már a labdarúgásban lenni szokott, a nagy akarás kissé elvette a védekezés gondolatát, és egy kontrából csapatunk a 63. percben megszerezte a győztes gólt Molnár Pista révén, aki egy csel, két csel felejts el, csel után ballal kilőtte a hosszút.
Még inkább vérszemet kapott a vendégcsapat, hiszen a hosszabbítás kiharcolásáért kellene egy gólt rúgniuk.
Kilencvenhárom perc alatt ez nem sikerült, és így sikeresen akceptáltuk a Magyar Kupa I. fordulóját.
Magukba roskadva, nem akarták elhinni a vendégeink, hogy nem jutottak tovább velünk szemben a legjobb 64 közé.
A meccs kezdéséig csókos hangulat az öltöző folyón a lefújás után elreppent, és legszívesebben már el is hagyták volna a sporttelepet.
Végül is megnyugodva egy két-három fröccs, vagy sör elfogyasztása után jólesett a Szélkakas vendéglő gulyáslevese az ellenfél meghívottjainak.
Vacsora utáni szófoszlányokból, aztán annyit lehetett kivenni, hogy (mentsék a menthetőt) sajnos még nincs kész a csapat (6 edzőmeccset játszottak) és kb. a 4. fordulóra lesznek egységesek. A játékvezetőket nem érte egyetlen rossz szó sem.
Az Ikarus pályán a Hajagos büfében az utolsó kortyokat lehörpintett üdítők után, kellemes érzéssel, egymásnak minden jót kívánva köszöntünk el egymástól, sportemberekhez méltó módon.
Most rájuk várt hazafelé több mint kétszáz kilométer.
Hiába volt a remek gulyás íze, a zamatos aromájú garatöblítők elfogyasztása, mégiscsak csak rossz szájízzel hagyták el a Bátony utcai sporttelepet a Kondorosiak.
Budapest 2014.08.10.
KGy.
